A REIKI TÖRTÉNETE Ez a történet szájhagyományon alapul, mely mesterről mesterre szál. Íme a történet, amelyet én is a mesteremtől hallottam. Ez a történet számomra a leghitelesebb és legfontosabb valamennyi változat közül. A Reikinek, mint természetes gyógyításnak megalapítója Dr. Mikao Usuivolt. Az 1800-as évek végén Dr. Usui egy kis keresztény iskola, Doshi-sha nevű iskola, vallási tanítója volt Japánban, Kiotóban. Egyik összekülönbözés a hallgatókkal a vasárnapi iskolában megváltoztatta Usui életét, élete célját.   Amint Usui megkezdte az iskolaév utolsó vasárnapi foglalkozását, az egyik vizsga előtt álló öregdiák felnyújtotta a kezét és megkérdezte: -Elfogadja-e a Bibliában foglaltak tartalmát? Dr. Usui azt felelte, hogy elfogadja. A hallgató folytatta merészen: - A Biblia azt mondja, hogy Jézus betegeket kezelt, gyógyított kézrátéttel és a vízen járt. Elhiszi-e ami le van írva, bár még soha sem látott ilyet? Önnek Dr. Usui, aki benne van már a korban elegendő egy másodkézből való közlés bizonyosságként? Nekünk, akik még csak most kezdjük felnőtt életünket, és tele vagyunk kérdésekkel ez egyáltalán nem elég. Nekünk szükségünk van arra, hogy a saját szemünkkel lássunk! Ez a közlés lavinát indított el Usui életében. A Bibliát mélyebben tanulmányozva, megpróbálta felkutatni azt a titkot, hogy Jézus és tanítványai hogyan gyógyítottak, hogy ez által bizonyosságot tudjon adni kétkedő tanítványainak. Nem találta meg, amit keresett. Kutatásai során rájött, hogy a Buddhista hagyományok említést tettek Buddha hasonló tetteiről, itt kell tovább lépnie. Dr. Usui sorra látogatta a buddhista kolostorokat, olyan valakit keresve, aki segítségére lehetne a fizikai test gyógyításában. Azonban mindig azt az elutasító választ kapta, hogy: - Túlságosan el vagyunk foglalva a lélek gyógyításával, nem érünk rá a testet gyógyítani. Hosszú idő elteltével talált valakit, aki hajlandó volt neki segíteni, őt is érdekelte a fizikai test gyógyítása. Ez a személy egy nagyon öreg apát volt, egy Zen kolostorban. Dr. Usui kérte, hogy fogadják be a kolostorba, hogy tanulmányozhassa a buddhista szentírást, a Szútrákat. Befogadták és elkezdte a kutatást. Tanulmányozta a buddhista szentírás japán fordítását, de nem találta meg, amit remélt. Megtanulta a kínai nyelvet, hogy mégtöbb írást tanulmányozhasson, de még így sem ért el eredményt. Nem adta fel. Elhatározta, hogy megtanul szanszkritül, az Ősi nyelven, hogy el tudja olvasni eredetiben a buddhista írásokat, és hozzáférjen olyan írásokhoz is, amelyeket soha más nyelvre nem fordítottak le. Végül megtalálta, amit keresett! Buddha tanaiban, - melyet néhány ismeretlen tanítvány jegyzett le- Usui megtalálta a formulát, a szimbólumokat és a leírásokat, hogy Buddha hogyan gyógyított. Így tehát hét évi keresés után Usui megtalálta, amit keresett. Bár a tudás birtokába került, de nem rendelkezett a gyógyítás erejével. Megvitatta tapasztalatait az öreg apáttal, aki tanácsokkal látta el és biztatta, hogy ne hagyja fel a keresést. Az apát tanácsára elvonult  meditálni, böjtölni. Felment a Kuruma-yama nevű szent hegyre. A hegyen 21 napot töltött és az idő múlását az apáttól kapott 21 kavics napkeltekori eldobásával mérte. A huszonegyedik napon Usui meglátott az égen egy fénysugarat, amely egyenesen felé irányult. Bár félt, nem mozdult el helyéről. A fény megütötte és odébb lökte Őt. A fényburok körbevette, aztán gyors egymásutánban megjelentek előtte a szimbólumok, melyeket tanulmányai során megismert. Ezek voltak Buddha és Jézus gyógyításának a kulcsai. A szimbólumok beégtek emlékezetébe. Amikor elmúlt a transz, Usui nem érzett fizikai fáradtságot, éhséget, ahogyan azt éreznie kellett volna a hosszú böjt és meditáció után. Felkelt és elindult a kolostorba. Lefelé menet a hegyről egy cédrusfa gyökerébe beütötte a nagylábujját és visszatörött a körme. Ugrált a fájdalomtól és megmarkolta sajgó lábát. A seb szemmel láthatóan gyógyulni kezdett. Perceken belül megszűnt a fájdalom, a vérzés elállt. Ekkor megértette, hogy megkapta, amit keresett. Leérve a hegyről odalépett egy elárusító bódéhoz és ennivalót kért. Az idős árus látva szakállának hosszúságát, ruhájának állapotát, rájött, hogy hosszú böjt áll mögötte. Megkérte Usuit, hogy várjon néhány percig, amíg kímélő ételt készít számára, hogy ne terhelje üres gyomrát. Leültette egy fa alatt álló padra, hogy ott várakozzon. Az árus lánya hamarosan hozta is a rizst. Amint Usui ránézett a lányra látta, hogy a lány sírt, és az arcának egyik fele fel van dagadva. Megkérdezte tőle, hogy mi a baja. A lány elpanaszolta, hogy három napja fáj a foga, és nem akar enyhülni. A doktor több napi járóföldre lakik. Usui megkérdezte, hogy megtekintheti-e az arcát. A lány beleegyezett, mire Usui tenyerébe vette, majd néhány perc múlva elmúlt a fájdalom és a duzzanat is kezdett visszahúzódni. Estére Usui visszatért a kolostorba, ahol azzal a hírrel fogadták, hogy az apát fájdalmas köszvénnyel az ágyban fekszik. Fürdés és némi vacsora után Usui meglátogatta barátját, és gyógyító kezeivel enyhítette az apát fájdalmát. A következő hét évben Dr. Usui Japán egyik nyomortelepén gyógyította a betegeket. A fiatalokat és munkaképeseket elküldte dolgozni, segített nekik újra beilleszkedni az életbe. Közülük sokan rangot és nevet szereztek újra. Hét év múlva látta, hogy akiken segített, szinte mind visszatértek a nyomortelepre olyan állapotban, amilyenben annakidején találta őket. Megkérdezte az embereket, hogy miért tértek vissza , mire azt a választ kapta, hogy jobban tetszik nekik a könnyebb, felelősséget nélkülöző élet. Usui ráébredt, hogy csak a fizikai testüket gyógyította meg a tünetektől, de nem tanította meg őket megbecsülni az élet és a megélhetés új útját. Elhagyta a nyomortelepet és elkezdett olyanokat tanítani, akik többet akartak tudni. Megtanította őket önmaguk gyógyítására és átadta a Reiki alapelveit. A hangsúlyt a gondolkodásmód fejlesztésére helyezte. Egyik tanítványa Chuiro Hayashi – nyugalmazott tengerésztiszt – mások megsegítésének útját kereste. Megtalálta Dr. Usuit, aki beavatta őt a Reiki filozófiájába és technikájába. Hayashi mélyen elkötelezte magát a Reikinek. Amikor Usui élete végéhez közeledett, felismerte Hayashiban a Reiki mestert és rábízta tanításának lényegét és kérte, érintetlenül őrizze meg azt. Hayashi, mivel felismerte a Reiki jelentőségét és, hogy megőrizze Usui emlékét, Tokióban klinikát alapított. Az eszköztelen gyógyítás klinikáját, ahová Reiki kezelésre járhattak az emberek. Iskolát is alapított, ahol átadta a Reiki tudományát. Voltak olyan Reikisek is, akik eljártak azokhoz, akik nem tudtak a klinikára bemenni betegségük súlyossága miatt. 1935-ben a tokiói sebészeti klinikára Hawairól érkezett egy fiatalasszony, aki azért jött japánba, hogy daganatát megműtsék, vagy annak sikertelensége esetén hazájában hunyjon el. Ez a nő Hawayo Takatavolt. Amint készült a műtétre, olyan érzése támadt, hogy teljesen meg fog gyógyulni, sőt a műtétre sem lesz szüksége, mert számára van egy másik lehetőség is. Ez a lehetőség a Reiki volt. Egy ott dolgozó orvostól tudta meg a Hayashi gyógyító központ címét, melyet felkeresett. Takata Reiki kezelése nyomán a betegsége visszafejlődött, teljesen felépült. Ez az élmény olyan mély benyomást tett rá, hogy élete további részét a Reikinek szentelte. Tudni kell, hogy abban az időben a keleti életfelfogás igen kis lehetőséget biztosított a nők számára minden területen. Nem becsülték sokra a nőket. Amikor Takata jelentkezett egy kezdő tanfolyamra, először elutasították. Rá kellett jönnie, hogy mint nő, még mélyebb elkötelezettséget kell tanúsítania a Reiki iránt, mint a férfiaknak. Bizonyítania kellett. Elment Hayashihoz és biztosította arról a hajlandóságáról, hogy addig marad Japánban, ameddig szükséges, hogy megkaphassa beavatását. Minden alantas munkát elvállalt, és szorgalmasan, alázattal végezte munkáját. Hayashi látva elszántságát, végül beleegyezett a tanításába. Takata asszony két lányával egy évet töltött Japánban a Hayashi családnál. Hayashi társaságában minden nap gyakorolta a Reikit, kezelt a klinikán, így tanult. Mikor mindketten úgy érezték, hogy a képzés befejeződött, Takata asszony visszatért Hawaiba a gyógyítani tudás ajándékával. Hawaiban felvirágzott a Reiki kezelés Takata asszony által. Hayashi ellátogatott hozzá és több hónapot töltöttek együtt. Ezen idő alatt több tanfolyamot tartottak és tanítottak.        1938 februárjában Takata asszonyt az Usui féle természetes gyógyítás (Reiki) mesterévé avatja Hayashi. Nem sokkal utána Hayashi, visszatért Japánba. Hayashi megérzi, hogy ki fog törni a háború Japán és az USA között. Nem tudja összeegyeztetni Reiki-mesteri hivatásával azt, hogy újra szolgáljon a tengerészetnél. Hozzálát befejezetlen dolgai rendezéséhez. Hawaiban Takata asszony élénk álmot lát, mely erősen nyugtalanítani kezdi. Úgy érzi Japánba kell mennie. Találkoznia kell Hayashival. Amikor megérkezett, Dr. Hayashi sok mindent elmondott neki a jövőről, hogy közeledik a háború, és mit kell tennie Takata asszonynak. Hayashi mindent előre látott, és tettét, mondanivalóját az indokolta, hogy segíteni akart Takata asszonynak, és meg akarta védeni a Reikit. Amikor Hayashi minden ügyét elrendezte, magához hívatta családját és az összes Reiki mestert. Hozzájuk intézett szavaiban elmondta, hogy Takata asszonyban ismerte fel örökösét, aki továbbviszi a Reikit, majd búcsút vett tőlük. Japán módon, Japán öltözékben ülve lehunyta szemét és elhagyta testét. Hayashi utasításait követve Takata asszony befejezte munkáját Japánban és visszahajózott Hawaiba. Reiki mesterként tért vissza. Életét a továbbiakban a Reikinek áldozta és Reiki mesterhez méltóként élt, munkálkodott. Nagyerejű gyógyítóvá és nagy tanítóvá vált, aki elvitte a Reiki ajándékát a nyugati világnak és széles körben általa terjedt el a világban. Unokája Phyllis Lei Furomoto kisgyermekként kapta meg Takata asszonytól a Reiki első fokozatát. Ekkor ismerkedett meg a Reiki alapjaival, mellyel nagyanyját és önmagát is kezelte. Később Phyllis főiskolára járt, majd karrierjével foglalkozott. Időnként Takata asszony megkérdezte tőle, hogy rászánja-e magát a Reiki alaposabb tanulmányozására. Phyllis mindig túlságosan elfoglaltnak érezte magát, kitért a válasz elől. A hetvenes évek végén, amikor Phyllis 27 éves lett, beleegyezett, hogy megkapja a Reiki második fokozatát. Takata asszony megkezdte mélyebben megismertetni vele a Reikit. 1979 tavaszán egyhónapos töprengés után Phyllis elhatározta, hogy együtt fog dolgozni a nagyanyjával. Mindjárt az első közös tanításuk előtt nagyanyja mesterré avatja Őt. Ezután kezdődött a komoly tanulás és gyakorlás. A következő évben Phyllis rájött, hogy neki kell a Reiki, és a nagyanyja örökségét továbbvinnie. Nemsokára a felismerés után, 1980 decemberében Takata elhagyta testét. Takata Sensei (mester) távozása utáni években Phyllis felnőtt küldetéséhez és felismerte felelősségét. Nagy tanítóvá és Mesterré vált. Elterjedt világszerte a Reiki.