Nézted valaha a gyerekeket

                 játszani a körhintán?

                 Hallgattad, amint az esőcseppek

                 földet érnek tompán?

                 Követted szemeddel

                 egy pillangó szeszélyes röptét?

                 Nézted a tovatűnő éjben

                 a felkelő nap fényét?

                 Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.

                 Az idő rövid. A zene elillan...

                 Átrepülsz szinte minden napodon?

                 S mikor kérded: Hogy s mint?

                 Meghallod a választ?

                 Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,

                 Tennivalók százai cikáznak fejedben?

                 Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.

                 Az idő rövid... A zene elillan...

                 Szoktad mondani gyermekednek,

                 majd inkább holnap?

                 És láttad a rohanásban,

                 amint arcára kiült a bánat?

                 Vesztettél el egy jó barátot,

                 hagytad kihűlni a barátságot,

                 Mert nem volt időd felhívni,

                 hogy annyit mondj: Szia!

                 Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.

                 Az idő rövid... A zene elillan...

                 Mikor oly gyorsan szaladsz,

                 hogy valahová elérj,

                 Észre sem veszed az út örömét.

                 Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,

                 Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék

                 ... melyet eldobsz.

                 Az Élet nem versenyfutás.

                 Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.

                 Halld meg a zenét, mielőtt a dal elillan.