Hogyan készíti fel a résztvevőket a tűzönjárásra?
- A beavatás már a tréningre való jelentkezéskor elkezdődik. Fontos, hogy az elhatározásunk őszinte, önálló, belülről fakadó legyen. A meditáció, a különféle ezoterikus gyakorlatok és a közös éneklések és mantrázások hatására egyre mélyebben kezdjük észlelni az anyagon túli világokat. Meghitt, eksztatikus tudatállapotban közösen építjük meg a máglyát. A hangulat emelkedettsége óráról órára fokozódik. Sötétedés után a lángok közé vetjük elhagyni kívánt félelmeinket. Éjfél körül, a telihold fényénél 3-5 m hosszú szőnyeget készítünk a parázsból, és majd azután a jelenlévők nagy része átsétál rajta.
- Életkortól függetlenül bárki részt vehet a tréningen?
- A tűzönjáráshoz szükséges érettség egyáltalán nincs életkorhoz kötve: többször is előfordult, hogy gyerekek is végigmentek az izzó parázson, de az idősebb korosztály ugyancsak képviseltette már magát beavatásainkon. Egyszer egy mozgássérült fiatalember is részt vett a programunkon - mankójával egymás után háromszor is átment a parázson.
- Az egyénekben végbemenő átalakulás mellett hogyan formálódik a közösség?
- Az összetartás rendkívül erőssé válik, függetlenül attól, hogy hányan vesznek részt a programon. Mindenki drukkol mindenkiért. De ha valaki mégsem megy át a tűzön, elfogadjuk, döntését tiszteletben tartjuk. Sokkal többet ér az, ha valaki vállalja a döntését, mintha csak azért próbálna meg átmenni a parázson, mert "mások is megtették".
- Milyen környezetben zajlik a program?
- A helyszín általában valamely gyönyörű erdő közepén egy mágikus tisztás. A természetben töltött nap segít ráhangolódni a témára, kizárva ezzel a zavaró tényezőket és kíváncsiskodó szemeket is.
- Milyen élménnyel ajándékozza meg a tűz az átkelőt?
- Ezt csak az értheti meg igazán, aki átélte. A valóság több annál, és olykor egész más, mint amit az érzékszerveinkkel tapasztalunk. Az élmény igazából független a díszletként szolgáló külvilágtól. A titok az, hogy átlépjük saját benső határainkat.
- Vannak a tűzön járó csapatnak "visszatérő vendégei"?
- Minél komolyabban veszi valaki a felkészülést, minél inkább ráhangolódik az eseményre, annál nagyobb élményt nyújt neki a tűzönjárás. Aki egyszer megélte a tűz csodáját, az integrálhatja eme tapasztalatát a hétköznapjaiba is - sokkal könnyebb átlépni a hiedelmeink, félelmeink szülte korlátokat, ha megtapasztaltuk, hogy a tűz nem feltétlenül éget. Az eksztázis megmarad, az átkelő máskor is szívesen velünk tart.