|
A Ji King titka
F: Elixír 2008.12.04. 19:26
A régi görögöknél nem volt kérdéses az, hogy léteznek olyan emberek, akik előre látják a jövőt. Az uralkodók, a hadvezérek, az egyszerű pásztorok, földművesek mind jósdákba jártak, ha nehéz döntések elé kerültek és tanácsot akartak kérni az istenektől.
Egy taoista bölcs például így írt: „A sekélyes ember jóskönyvnek tekinti a Ji Kinget, de aki alapos, az égi mechanizmus titkának tartja.”
Egy elfelejtett világkép
Ez az idézet adja meg a kulcsot - még ha kissé lenéző módon is - a jóslási tevékenység helyes értelmezéséhez, amit egyébként magából a Ji Kingből is tudni lehet, hogy ti. A hexagramok valójában világhelyzeteket jelképeznek; mindegyik jel egy égi jelenséget mutat be, a hatvannégy jel együtt pedig egy teljes világképet alkot. Ez a szemlélet azt tudatosítja, hogy a könyvnek a jóslás az egyik elfogadott funkciója, és jósláskor a kérdés feltevője a saját sorsát a világ helyzetén keresztül ismeri meg, annak az elvnek az alapján, hogy „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van”. Itt egy alapvető kérdés, hogy milyen is az a világ, amit a hexagramok elénk tárnak. A Ji King erről csak olyan alapvető igazságokat közöl, mint például: „Benne vannak az ég és a föld valamennyi alakzatának formái és tartományai” vagy „Ha az ég és a föld közötti térről beszélünk, úgy mindent magában foglal” és hasonlókat. Sajnálatos, hogy ezt a teljességet a hexagramokban nem nagyon lehet felismerni sem a jelek formájából, mert nem alkotnak közös alakzatot, sem a neveikből, mert nem hozhatók össze egy közös fogalmi egységbe. Más népek világképeiben mindig van egy olyan formai elem, amely az egységre és a teljességre utal: például a kör, a gömb, a négyzet, két háromszög. Ezzel szemben a könyvben a hexagramok két évezrede egy megadott lineáris sorrendben szerepelnek. Az is kérdés, hogy ez a sorrend miért éppen az, ami; van-e ennek valami jelentése, vagy egyszerűen csak véletlenül alakult ki, és maradt ilyen hosszú időn át változatlan. Amikor ezekre a kérdésekre keresed a választ, akkor tehát azt szeretnéd megtudni, hogy ókori elődeid hogyan képzelték el a világ rendjét; ha ezt tudnád, akkor a jóslási eredmények is szilárdabb alapra kerülhetnének.
A ji-gömb születése
A taoista gondolkodás szerint a világ két princípium, a jin és a jang kölcsönhatásából jött létre. A Ji Kingben ezeknek a két ősjel, a Befogadó és a Teremtő felel meg, és kettőjük közül a Befogadó a Föld és az anya jelképe is. Ha tehát meg akarjuk tudni, hogyan épül fel a Ji King világképe, akkor a Befogadó jeléből kell kiindulni, és követni kell annak változásait. Lerajzoltam tehát ezt a hat lágy vonalból álló jelet és köréje azokat a hexagramokat, amelyek egy-egy vonal szilárdra változásával alakulnak ki - mintegy a Teremtő megtermékenyítőerejének hatására. A hat vonalnak megfelelően hat ilyen jel képezhető - ezek a Befogadó „fiai”. Ezek lágy vonalainak megváltozásával azután újabb, most már két szilárd vonalat tartalmazó hexagramok keletkeznek, amelyek az előzőek körül egy másik, nagyobb kört alkotnak. Így folytatva az eljárást, először egy még nagyobb, majd megint két kisebb kör alakítható ki, és végül egyetlen hexagramhoz, a Teremtőhöz jutunk el. A végső megoldás vázlatos képe a mellékelt ábrán látható: a hexagramok egy gömb felületén és a tengelyén helyezkednek el, meghatározott szabályok szerint. Felül a Teremtő, az Ég, alul a Befogadó, a Föld, és a köztük kifeszülő erőtérben örvénylik a „tízezer dolog”, a világ mindensége. Ez a gömb már így, csak az alakját tekintve is kifejezi azt, amit a hexagramok más, korábbi elrendezéseinek még soha nem sikerült: a forma révén az egységet és a teljességet, ezért a Ji-gömb nevet adtam neki.
| |